Életünket beárnyékoló jelenség, sokan nem vesznek róla tudomást, vagy épp nem tudják, hogy létezik! Mit jelent az imposztorszindróma? Ha röviden szeretnénk összefoglalni: elégtelenség érzése, belső bizonytalanság.
Sokan éljük életünket ezzel a „nem érdemlem meg az elismerést” érzéssel és folyamatosan kételkedünk saját képességeinkben. Kiváló magyarázatot keresünk minden alkalommal eredményeink igazolására (legyen az akár tőlünk teljesen független dolog, a vak szerencse), csak ne kelljen az elismerő, magasztaló szavakat hallgatnunk.
Az imposztorszindróma olyan jelenség, amikor az egyén nem érzi magát képesnek vagy éppen érdemesnek az elért sikerre, pozícióra. Úgy érzi, mintha átverne mindenkit, közben folyton azon agyalva, nemsokára úgyis lebukik, rá fognak jönni a körülötte lévők, hogy tulajdonképpen semmit nem ér és nem érdemli meg az elért sikerért járó jutalmat.
Honnan veszed észre, hogy az imposztorszindrómában szenvedsz?
Azok az emberek, akik ebben a „kórban” szenvednek túlzottan hangsúlyozzák saját hibáikat és hiányosságaikat, miközben alábecsülik a saját eredményeiket és képességeiket. Ennek eredményeképpen a magabiztosság hiánya és a folyamatos szorongás jellemzi azon embereket, akik imposztor szindrómától szenvednek.
Nem kímél senkit ez a jelenség. Bárhol felütheti a fejét legyen szó átlag emberről, vagy híres-elismert egyénről.
Honnan eredhet az értéktelenség érzése?
A gyenge önértékelésből! Igen! Hajlamosak vagyunk alábecsülni saját teljesítményünket, képességeinket, és túlzottan kritikusak vagyunk magunkkal szemben.
Annak, akinek alacsony az önbecsülése gyakran érzi magát jogtalanul sikeresnek, folyton keresi a magyarázatokat, a külső tényezőket, amik segítségével megmagyarázhassa magának és másoknak is, hogy honnan ered valójában az ő sikere.
Negatív hitrendszerünk is nagyban befolyásolja az elért eredményeink pozitív megélését. Gyermekkori élményeink, a belénk nevelt nézetek mind-mind e jelenség kialakulását idézik elő.
Külső elvárások és a nyomás, ami még imposztorszindróma kialakulásához vezethet. Versenyorientált munkakörnyezet, állandó összehasonlítgatások, kulturális és társadalmi normák- amik kiszolgáltatottsághoz és kétségbeeséshez vezetnek. Csoda, hogy úgy érezzük, soha nem érünk fel a magas elvárások szintjéhez?
Mit tehetünk az imposztorszindróma ellen?
Vegyük észre elsősorban! Lásd be, hogy igenis ez egy valós érzés, jelen van az életedben, ami ellen tenned kell!
Önfeltárás a következő lépés! Tisztán kell látnod az erősségeidet és gyengeségeidet. Ebben segítségedre lehet a naplózás. Ha leírva látod előnyös és kevésbé előnyös oldalad, ahová bármikor visszatekinthetsz, amikor kétségek gyötörnek. Ez megerősít téged!
Kommunikáld az érzéseidet! Mond ki, mit érzel, ne tartsd magadban! Oszd meg érzésedet másokkal is (bensőséges barát, mentor, családtag). Ilyenkor visszajelzést kapunk, ami rávilágít, hogy jól gondoljuk-e, nem tévedünk-e? S tudd, hogy egy külső szemlélő véleménye gyakran nem várt eredményt hoz!
Szakmai segítséget is kérhetsz, főként, ha a szindróma léte már szorongást, lehangoltságot eredményez nálad, tehát túlzó méreteket öltött. Egy terapeuta sokat segíthet az érzéseink tisztázásában.
Az imposztor szindróma jelenléte nem kell, hogy meghatározza életünket! Van rá megoldás! Dolgozzunk magunkon!
Felismeréssel, elfogadással, esetleg támogatás kérésével képesek vagyunk túllépni ezen a kihíváson is, és elérni azt, amit valóban megérdemlünk. Legyünk tudatosak önmagunkkal szemben, hogy növekedni és fejlődni tudjunk.
